• Regisztráció

Aki csak védekezik, az meghal

 

Aki csak védekezik, az meghal

 

KüzdőSportrék 12: interjú Támcsu Tiborral, a Specpodgotovka katonai felkészítő iskola vezető oktatójával

 

 

A systema még viszonylag új keletű irányzat hazánkban, és csak nemrég kezdett nemzetközi szinten is egyre ismertebbé válni. Praktikus mozdulatai, brutális edzései és a megingathatatlan fegyelmet tanító kiképzései nem véletlenül alkotják a félelmetes orosz kommandó, a Specnaz vagy a GRU alappilléreit. A technikákat a legextrémebb körülmények közt gyakorolják, hiszen alkalmazásukra sem hétköznapi helyzetekben kerül sor. A látványos mozdulatsorok helyett mindig a hatékonyságon van a hangsúly. A rendszer hazai képviselőjével, Támcsu Tiborral beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a küzdősportokkal?

Gyerekkoromban először a judóval kerültem kapcsolatba, és elmondhatom, elég sok gyerekkori sérüléstől megvédett, valamint nagyon sok tapasztalatot nyújtott számomra. A judós éveket követően Halász Karcsinál kezdtem el kyóval foglalkozni, amelyet szintén évekig űztem, majd egy éles utcai szituáció ébresztett rá arra, hogy az embernek nyitott szemlélettel kell járnia a világban, és más küzdősportokat is meg kell ismernie. A későbbiekben így krav-magával és az Inosanto-késharccal kezdtem el foglalkozni, amelyek kiváló taktikai hátteret adtak a későbbiekben.



Miért pont ezeket a klasszikusnak mondható stílusokat választottad?

Abban az időben, amikor elkezdtem önvédelemmel foglalkozni, csak a karate és a judo volt mindenhol elérhető. Nagyon sok volt így is a jelentkező, és nagy volt a lemorzsolódás, főleg a kyokushin karatéban.

Célirányosan kerested az utadat?

A mozgásom igényelte a célirányosságot, tehát nem volt tudatos, hogy mesterről mesterre járjak. Úgy gondolom, egy folyamatos átalakuláson megy át az ember, amíg meg nem találja a saját magához illő stílust. Nem lehet minden emberre ugyanazt a sportot ráhúzni, hiszen mindenki más és más anatómiai és mentális jelleggel rendelkezik, ennek megfelelően mindenkinek megvan a saját stílusa.

Egy nagyon kemény keleti rendszerrel foglalkozol, de mindenfajta szemináriumra szívesen eljársz…


Amikor az ember egy kicsit magasabb szintre jut egy-egy rendszer gyakorlása során, már nem igazán veszi figyelembe a különbségeket, hanem inkább az összefonódásokat keresi. Minden rendszer egy tőről fakad, nincsenek különböző rendszerek, csak különböző szemléletmódok. Érdemes továbbá figyelembe venni azt is, hogy egyes országok kultúrája mennyire befolyásolja a saját harci rendszerüket. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha az ember egy másik szemlélettel találkozik, akkor próbálja meg kiegészíteni a sajátját az új taktikai előnyökkel.

Hogyan jött képbe a systema és a specpodgotovka?


Amikor két-három évvel ezelőtt honosítottuk a systemát Magyarországon, akkor egy viszonylag tradicionális formával kezdtünk. A „tradicionális” itt egy kozák formát jelent, amelyben gyakorlatilag nagyon sok hagyományőrző elem található, de ez a mai ember számára néha kevés. Szerencsére manapság azért már ritkán fordul elő, hogy karddal az oldalunkon rohangálunk az utcán… A magam részéről világéletemben egy katonai szemléletet kerestem, és Denis Ryauzov mester személyében ezt megtaláltam. Amikor kimentünk Szerbiába egy normál systema-szemináriumra, nagy örömmel tapasztaltam, hogy abszolút visszatértek azok a katonai alapok, amire mindig is vágytam. A systema egy katonai rendszer, a specpodgotovka ennek egy speciálisabb változata, és a speciális harci képességeket öleli fel. Denis mester olyan technikákat válogatott össze Specnaz-kiképzői tapasztalataiból, amelyek gyorsan tanulhatók és jól működő mozgásformákat tartalmaznak.





Mi a rendszer lényege?

A mostani specpodgotovka-rendszernek röviden az a célja, hogy a harctéren vagy a rendőri közegben dolgozók felkészültségét, harci képességeit növelje. Ehhez minden olyan fegyver hozzátartozik, ami jelenleg megtalálható a világon: lőfegyvertől a késig, boton át az improvizált fegyverekig. A stílusban a gyalogsági közelharcfegyverek alkalmazását és az ellenük való védekezést is elsajátítják a tanulók, így halálos hatékonysággal forgatják a kést, a gyalogsági ásót, a bajonettet és a pisztolyt is.

A keleti mentalitást hogyan tudjátok a hazai viszonyokra átültetni?


Mindenhol mások a jogszabályok, azonban vannak helyzetek, amikor egy rendőr is kerülhet háborús konfliktusba, elég csak körülnézni a világban. Úgy gondolom, mindig meg kell nyitni azokat a határokat, amelyek inkább a katonai célok felé tendálnak. Ha az ember eljut addig a profi szintig, abból még mindig vissza lehet venni. Viszont ha kialakítasz magadban egy gátat – mert félsz az önvédelem jogi következményeitől –, akkor ez a gát fog megölni. Amikor valaki az utcán konfliktusba keveredik, a teljesen ösztönszerű dolgokra fog koncentrálni. Abban a pillanatban, hogy egy konfliktus kialakul, annak az embernek, akit megtámadtak, sokkal nagyobb ragadozóvá kellene válnia, mint a támadónak. Itt jön a képbe aztán a saját értékrend, ami meghatározza, hogy is fog reagálni.

A hazai jogszabályok megkötik az önvédelemre kényszerülő állampolgár kezét?


Maximális mértékben így van. Nagyon sok különböző helyzet alakulhat ki, amikor az embernek döntenie kell. Ha olyan mértékben védekezik, hogy nem áll meg az arányosság – esetleg mert a védekező pánikba esik, fél és erősebben üt oda –, akkor számolnia kell a következményekkel. Ha nem tesz semmit, akkor számolnia kell azzal, hogy megölhetik. Nagyon sok tényező dönt, amit a szituáció fog kialakítani. Azt gondolom, nem az az igazi önvédelmi rendszer, ahol arra tanítják az embert, hogyan ossza ki az első pofont, hanem az, amelyik azt tanítja, hogyan kell elkerülni a problémákat.



Harcművészet vagy küzdősport?

Ha az ember megfelelő komolysággal csinálja, a harcművészetből bármikor lehet küzdősport és a küzdősportolóból is bármikor lehet harcművész. Minden rendszernek megvan a maga szépsége. Példaként megint hoznám a systemát, aminek a mozgásanyaga nagyon hasonlít az orosz táncokra.

Meddig szeretnéd csinálni?

A tanulásnak soha nincs vége, azt is mondhatnám: az utolsó lecke az, amikor az emberre rázárják a koporsót.

Fotó: Dévényi Veronika és Támcsu Tibor archívuma

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------